Mivel nem volt túlságosan meleg aznap, minden adott volt egy kellemes, szabadban elköltött ebédhez. (Túl nagy melegben az ernyőkkel tarkított teraszon inkább megreked a meleg. Ilyenkor inkább a légkondis belső helyiség javasolt.) Az étterem és az étlap körüli újítások meghozták kedvemet a napi ajánlatban szereplő hideg kapros uborkaleveshez és az étlapon szereplő zabpelyhes zöldség fasírt joghurtos salátával. Aztán hamar el is vették …
A hideg frissítőnek rendelt leves túl sok és túl nehéz volt. Érezni lehetett benne a frissítő kaukázusi kefirt a szénsavbuborékokkal. A kefir hígítására szánt tejszínt azonban jobb lett volna pl. joghurttal helyettesíteni. A tejszíntől az étel túl nehéz lett, így a hatalmas adag levesnek még a felét sem tudtam megenni. Közben párom jó étvággyal fogyasztotta a fazékban kihozott jókora adag húslevest, melynek már az illata is nagyon ígéretes volt. Az uborkaleves hozzávalóin vagy a leves adagolásán, esetleg mindkettőn (!) változtatni kellene jövőre, hogy valóban frissítő legyen a leves. Új verzióban szívesen látnám jövőre is, és még meg is kóstolnám!
Az igazi kedvszegő sajnos a második fogás volt. A leves után igazán vágytam egy jól sikerült, finoman elkészített ételre. A látványa be is indította a pavlovi reflexet: két jókora aranybarnára sült tócsni szerű lepény volt a tányéron egy hatalmas kupac friss salátával. Már számban éreztem a sült és friss zöldségek finom ízét. Csak egy falat és végre kielégülnek ízlelőbimbóim. Helyette: íz-sokk. A lepény PENÉSZ ízű volt! Örök optimista vagyok. A letaglózó hatás ellenére vettem a bátorságot, hogy a másik lepényt is megkóstoljam, hátha az kárpótol az előbbi kudarcért. Sajnos nem. Ugyanaz a mindenen átható penészes zöldség íz a számban. Muszáj volt gyorsan innom és ennem valamit, hogy a kellemetlen íztől a számban megszabaduljak. Szerencsére a párom által rendelet bécsi szelet steak burgonyával már szintén az asztalon volt.
A pincérhölgy sajnos nem volt túl empatikus, gyorsan a konyhára hárított minden felelősséget, és miután meggyőztük, hogy az ételt nem fogjuk elfogyasztani, ismételten hozta az étlapot. Azon lett is volna kedvemre való grillezett kecskesajt salátaágyon, de a további kísérletezéstől valahogy elment a kedvem. Szemben velem egy hatalmas, két személynek is elegendő, jó ízű bécsi szelet nem kelhetett versenyre egy még elkészítés előtt álló, kérdéses minőségű kecskesajttal. Így beértem pár falat hússal, krumplival és egy plusz adag uborkasalátával. A hús és a mellé tálalt krumpli igazán finom volt!
A balul sikerült ételt végül nem számlázták ki. Mindemellett jól esett volna, ha a pincérhölgy elnézést is kér a kellemetlenségért. Harapott volna csak ő a penészes ételbe! Azonnal másként látta volna a világot. Arról nem is beszélve, hogy ha igazán rosszindulatú és kötekedő vendég vagyok, a vendégkönyvbe való beírással egy esetleges ellenőrzést is a nyakukba zúdíthattam volna. De nem tettem. Remélem, hogy a rossz ízekért csak a rossz beszerzés, és nem a rossz tárolás volt a felelős, és a jövőben nem ismétlődik meg. Részemről lesz legközelebb, de a Balaton parton lehet, hogy továbbra is a rántott hús a nyerő …
Hely: kellemes, tágas, a terasz egy részéről látni lehet a Balatont
Árak: átlagosÉtelek: az újdonságokkal nem volt szerencsém, a hagyományos ételek kifejezetten finomak voltak
Gyerekeknek: a terasz nagy, ott van lehetőség mozgásra, ha a vendégsereg toleráns. Gyereksarok a teraszon nincs.
Látogatás időpontja: 2011. augusztus
